színek Napocskával

" Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál
hol van a tűz....."
Csak élni és élni hagyni. Minek a küzdelem, ha folyamatosan elbuksz? Az ördög megtalált, fojtogat és nem ereszt, vergődök, mint a partra vetett bálna, erőm és hitem is elhagyott már. Rémálomból rémálomba ébredek, és nem találom az elrakott kulcsot az életemhez.
MAKE BETTER PLACE
Megpróbáltam, százszor újrakezdtem, de szárnyamat szegve földrezuhantam. Szívemet adtam talmi dolgokért cserébe. Elvesztettem mindent és cserébe halált kaptam. Sárkányszív című filmhez hasonlóan érzem magam.
Mégis szép az a varjú.... A kaméleon elrejtőzése pedig pont ideális lenne most nekem. Elrejtőzni a világ kegyetlensége elől. Talpra állni újra meg újea, de minek és miért? Én mikor kapok? Hisz egyszer elfogy ahonnan adhatok. Őszinteség a legfőbb egy kapcsolatban, de hatalmasat rúg a földön verdeső angyalba. Egyedül harcolok az egész világ ellen.

Hé, valaki állítsa meg az időt, ÉN ki akarok szállni, de azonnal!!!! Nincs királyfi, nincs őszinte érzelem, csak gúny, becsvágy és halál. Nekem itt nincs helyem. Gázolni, most illene a halálomhoz. Az életben is ez történik, csak épp nem kifelé vérzek el, ez pedig mindenkinek megfelel. Mosolyogni a kedves ellenségre, elfogadni a reménytelent, mint Jézus, csak éppen nekem nem kell megmentenem a világot bűneitől. De akkor miért is kell ennyit szenvednem??? Köszi, én nem kérek többet belőle. Eleget nyaltam azt a bizonyos fagyit, ráadásul a csokit nem is szeretem.

Álmodtam egy világot, ahol nincs más rajtunk kívül kedvesem, távol a gáncs és a vádaskodás. Tudod, "Kell ott fent egy ország, amit senki se lát..." Talán síron től megleljük ,de addig is hadd aludjak el, és hadd ébredjek fel legközelebb melletted e szent helyen. Veled szép és jó, de most minden mozdulat fáj, kinyitni a szemem reggel halálvágyó! 23 évnyi élet hiábavaló volt, már nincs miért, hittem a jót és elvesztettem mindent. Nekem nincs már körforgás, vagy megújulás, mint a természetnek. Itt én most leszállok. Ami fontos volt, elvesztettem, jót nem kaptam, csak álmosolyt. Nekem már a felhők fölött sem kék többé az ég. Beborult örökre. LEhunyni a szemem az öledben örökre, csak ennyit kérnék még utoljára az élettől.
LÉGY KEGYES HOZZÁM!!!

I hoped so.....

I tried.......

Say you love me all around the world.....

Tegnap érkeztem meg Pécsre, a hátsó ülésre szorultam, mondván nem vagyok beszédes előző napi 3,5 órás alvásom miatt. Így hát aludni kényszerültem. De nem ment túlzottan. Így fejemet ellepték a különféle gondolatok.
Paksnál járva eszembe jutott kolléganőm aznapi vicce a cukormentes bemondásomra: paksi jellemző: Sugár Free. Jó röhelyes, de akkor jól szórakoztam ezen.
Csütörtökön kedves kollégánk búcsúbuliján voltam, és tök jól elbeszélgettem egy pasival, régóta ismerem már és eléggé egy hullámhosszon pendülünk. Jól éreztem magam.
Az utóbbi időben megfigyeltem, mindig Nők Lapja olvasása után indul el bennem valami, ami írásra késztet. Ajánlom mindenkinek a magazint, mert magvas gondolatok vannak benne, az egyik legjobb újság most a piacon. Persze szerintem. A nőiség kérdése ma fontos, bár lerágott csontnak érzem. De a Nők Lapja mindig tud ebben is újdonságot hozni. Mindig rájövök, hogy én milyen szerencsés helyzetben vagyok, mert van egy férfi, aki boldoggá tesz, és mellette igazán nőnek érezhetem magam. A minap pedig kedves kolegám is megjegyezte, hogy csinos vagy ma Nyúzóka. :)Pedig nem éreztem magam annak, egyszerű ruha, de azért jól esett. Az ő szájából ilyet hallani....
15 év alatt 3200 lombikbébi Magyarországon? Jó mi? Ez szép teljesítmény, jó hallani, hogy teljesül a nők legfontosabb küldetése itthon is.
több nőt a parlamentbe? Miért? Mert "úgy kormányzott, ahogy csak egy nő tud: kompromisszumkészen, tapintattal és nagy empátiával." Maria Teréziáról!:)
A legjobb mondás a héten: " a hintát nem megszerezni kell, hanem kivárni, míg valaki leszáll róla." És a hinta szimbólikus értelmű. Én hát várok. Megpróbálok mindig ott lenni a megfelelő időban. Nagyjából sikerül is...na nem mindig...
De a 2 éves tanfolyamom is összejött, előtte a nem várt gimi is, aztán az egyetem, most a nyelvtanulás, Anglia, életem szerelme, legjobb barátnő, telek...és végülis mindenhol akkor voltam ott, amikor kellett. De kivártam..Nyugodtan..Lesz majd, hisz olyan még sosem volt, hogy ne lett volna sehogy....Mélypont és csúcs, én most a tető felé haladok, a völgyet már rég elhagytam. De a hegy nagyon rögös és meredek. Ja és jeges is néhol. De remélem átlendülök a problémákon, és szépen biztosan fogok előrehaladni utamon. Hisz jó lassan menni, mert lehet, hogy rossz irányba megyek :D

Jó hétvégét!

Sziasztok!

 

Iszonyú régen írtam Nektek, ezért ne haragudjatok. most megragadom az alkalmat. Anniy mindneről szeretnék beszélni, de az időm és erőm fogytán van. Tanultam ma elég sokat, remélem mindent meg tudtam csinálni, de érzem hiányos a tudásom, és lenne mit pótolnom. Fordítások össze vissza, syntax, Canterbury Tales. És még sorolhatnám. Csak angol. Kommunikáció semmi.

Holnap ismét tanulok, anyuval és magammal. Jaj de jó lesz nekem. Aztán kedves barátnőmmel.

Balázs nincs itthon, csapatot épít, persze nem önszántából. Még jó hogy nincs itthon, mert nem tanulhattam volna éjfélig. Már csukódik is le a szemem, de azt mondom, hogy nem, mert még syntax háziba bele kell néznem ,hogy kedves ismerős tudjon majd segíteni. Ááááá, de az álmosság, meg a vetetlen ágyam.....

 Nem is beszéltem nektek Angliáról, élményeimről, tapasztalataimról. Megrázó volt egyben hatalmas élmény, amit sosem fogok feledni. Korábban jöttem haza, emiatt maradt valami furcsa érzésem, nem tudom megmagyarázni, hogy mi, egyszerűen érzem. Talán egy pszichológus rájöhet. De nekem nem megy. Kint jó is és rossz is volt, mostmár jó, hogy itthon vagyok. Amikor viszont repülőt látok, megsajdul a szívem. Nem a repüléstől, mert az nem jó.. De egy idegen országban, amit szinte ismersz, mert 14 év angoltanulás és kultúra tanulás után talán jobban ismered, mint az ott élők, ráz a hideg, mert örülsz, hogy mehetsz, de ráz azért is, mert itt hagysz egy darabot a szívedből...

Visszajöttem, és örülök, de egy darabot a szívemből kint hagytam. Szóval olyan, mintha nem vesztettem volna semmit, hisz az itthonagyott szívemet visszakaptam. Jó érzés volt, jó turistához mérten bejártam minden látványosságot, de ott élni nem tudnék.

Southampton meseszép, az emberek kedvesek, és megtanultam azt, milyen mosolyogni a könnyek mögül, még úgy is, hogy ne lássák rajtad a szomorúságot. ÉN megpróbáltam, ment, de elég volt az az idő. Talán megyek újra. Más emberek, más kultúra..Csodás érzés. Bár az angol jó kis tejesteát nem fogom sosem szeretni. Még a szaga is rossz. ÉS ezek ott kint cukor nélkül ísszák...váááá

De az öreg hölgyek mindent feledtettek, kaptam két csodás nagymamát az én kettőm mellé. Ez csak jó lehet nem? Szép ajándékot kaptam tőlük, és mérhetetlen sok segítséget kaptam tőlük.  Nem is tudom, hogy köszönjem meg nekik. már kaptam választ is a levelemre. Örülök neki. :)

 

Munka és suli, életem rendezései, életem nagy kérdései. Mikor lesz nyugi? majd a temetőben. Bár ott sem, mert hamvasztással Lánchídról a mi jó kis koszos Dunánkba. De életem szerelme. A miénk. ÉS én magyar vagyok, erre büszke is vagyok. akkor is, ha ez ma nem divat. ÉN nem lopok, nem hazudok. Élem az én kis szokványos életem, boldogan, egyszerűen. Mégis sok kacsakringóval teletűzdelve. De hát ettől lenne szép nem?

 

Sziasztok!

 

Sajnos folytatom borús és nem éppen vidám hangvételemet, amit az utóbbi időben sajnos nem tudok visszafogni. Aki nem kaarja, ne olvassa.

Ma szent családommal vásárolni voltunk, kb. 5 órát ingáztunk Cora és Auchan és Buy-Way között, no de nem azért mert ilyen sokat vásároltunk, egyszerűen bénák vagyunk/voltunk. Kaptam szép kabátot és cipőt, meg alétszükségletű dolgokat még, de ezen felül elgondolkodtam.

Látom, ahogy szépen lassan széthullik a családom elemeire. És sajnos nem miattam. Érezte már valaki azt, hogy nem tud mit tenni valamiért vagy valakiért, viszont látja, ahogy tönkremegy? Hát én is ezt érzem most. Édesapa beleroppan abba a nagy súlyba amit a "hátán" cipel, és senki nem tud rajta segíteni. Én próbálkoztam. Öcsém próbálkozott. Ennyire futotta. Erőm elfogyott, ami tartalékban van, az a 3 dologra kell, ami kitölti az életemet: házépítés, munka, egyetem. Persze a párom és a barátaim is itt vannak, de őket sehova nem sorolom, értük nem kell küzdenem, velük boldog vagyok erőfeszítések nélkül. 

A családom meghaladta a képességeimet, erejük túlmutat mindenen. Vergődünk együtt, ki tudja meddig. Mindenkiben ott rejlik a fájdalom, de senki sem szól semmit. Csak kitart...csendesen...néha viták, és minden megy tovább a maga útján. Javulás nem várható. Én feladtam..ahogy mindenki tette. Édesapa is..

Filmekben látni hasonlót, hogy valaki napellenzővel megy végig az utcán, és nem vesz tudomást arról, hogy akinek az életét szentelte a szeme előtt csalja meg. Akkor is, ha nem fizikailag. De a lelki megcsalás sokkal nagyobb bűn a szememben. Szóval hollywoodi filmekben látni. És az ember küzd, kitart, és befogja a száját. Aztán meghal, boldogtalanul. Csak az a baj, hogy hamarabb, mint a bünös. Gáz? Az...

Szóval ezt vontam le a mai vásárlasunkból. Már nem roppanok össze, mert értelmetlen. Ahogy a sok vita is az..Elképesztő. ÉS mennyire igaz Watzlavick egyensúlyszobra...életszerű. Kilépés csak elköltözéssel. Ahogy én fogom ezt tenni remélhetőleg május végén, legkésőbb június közepén. El innen, tisztes távolságba, és mégis elég közel ahhoz, hogy támaszt nyújtsak a rászorulónak...édesapa a legfontosabb. Szükségem van rá.... 

 

Ma olyan helyen jártam, ami mindenkit kiráz, és nem szívesen mennek oda. Én viszont vártam, mert annyi dolgom volt ott, és valamit feltétlenül be kellett fejeznem. El kellett köszönnöm valakitől...

Drága Papa!

Köszönöm Neked, hogy gondoskodtál rólam, és szereteteddel köröl öleltél, akkor is ha csak 6 évig tehetted. Annyi minden változott azóta, és ezt szeretném Neked elmondani, hogy tudjál róla, bár tisztában vagyok vele, hogy figyelsz, és óvod minden mozdulatunkat onnan fentről.

Mostmár megnyugodhatsz, a Te kedves unokád már nem jár pipiskedve, kész nő lett belőle, és már a párját is megtalálta. Öcsém is jóképű fiatalemberré vált, akit körülzsongnak a nők, és ő ehhez mérten viselkedik is. Megmaradtunk szeretettteljes családban, a fiad, az én drága édesapám sokat tesz a mi boldogságunkért, és nagyon sok mindent köszönhetünk neki. Igazán büszke lehetsz rá!!

De valamit meg kell mondanom Neked. Nagyon hiányzol közülünk!!! Olyan jó lenne, ha itt ülnél Te is a mama mellett minden este, amikor mi bemegyünk hozzá megnézni a Barátok köztet. Oly szomorú és magányos Nélküled, bár jól leplezi, de valahol tudom, hogy megállt az élet számára, mikor elmentél.

Őrzök 3 képet Rólad, kettőn az öledben ülök, vagy a kezedben tartasz. Számomra ezek a képek kincset érnek, és nagyon vigyázok rájuk, mert ezek az utolsó emlékeim Rólad, főleg, hogy oly fiatal voltam még mikor elmentél. A pulóvered még mindig megvan, édesapa viseli, és nem engedi kidobni. Talán még az a kék sapkád is megvan valahol a fiókja mélyén.

Emlékszem a temetésen, csak álltam a gödör előtt, az óriás felnőttek között, és semmit nem értettem. Nem engedtek be abba a fehér épületbe, mely közepén a koporsód állt, pedig utolsónak látni szerettelek volna, átölelni, és azt mondani, hogy szeretlek. Csak néztem a sok embert, a díszes papot, akinek beszédéből egy szóra sem emlékszem. Láttam ahogy rádobják a koporsódra a földet, és akkor kiesett a kezemből egy szál elcsent virág. Legalábbis úgy emlékszem. Talán nem sírtam, hisz nem is értettem még. De Téged soha többé nem találtalak ott, amikor nyáron mentünk Hozzátok. És akkor megértettem. Remélem boldog vagy ott fent, és óvsz minket. Én érzem, hogy minden történésben ott vagy, soha nem engeded, hogy túl rossz dolog történjen velünk, de mégis hagyod hogy megküzdjünk mindenünkért.

 

 

De ez mégsem ugyanaz. Szeretném elmondani, hogy mennyire szeretlek, és köszönöm Neked azt a csodálatos 6 évet, és azt, hogy nekem adtad a világ legjobb Édesapját!!!

Tegnap kicsit engedtem a kísértésnek, és megvettem a Marie Claire magazint, és nem csalódtam benne. Ennek örültem.

Végig a női helyzetet tárgyalta, ami engem is elgondolkodtatott.

Törtetünk a világban, előre, hogy megmutassuk a férfiaknak, kik is vagyunk valójában, hogy nekünk is ugyanolyan jogunk van, mint nekik, fizetésről ne is beszéljünk. Mi is be tudunk ütni egy átkozott szöget a falba, sőt még a kalapácsot is a jó végén fogjuk meg. Sőőőt én még a pálinkát is megiszom. Mégsem vagyok férfias nő, vagy mi a szösz. A dilemma az, hogy mégis miért van az, hogy felháborodunk, ha egy férfi előttünk száll fel a buszon, és nem adja át a helyét, nem nyitja ki előttünk az ajtót, vagy nem adja ránk a kabátot. Na ha annyira fenemúd büszkék vagyunk egyenjogúságunkra, akkor ezeket mégis miért várjuk el?

Erre én sem tudom a választ. Csak azt, hogy mi szülünk, mi neveljük fel a porontyaikat, és nekik ebből is csak az élvezet jutott. Ha fáradtan jönnek haza a munkából, mi vagyunk azok, akik az asztalra rakják az ételt, és mi beszéljük meg a gyerekünkkel, hogy ne nyaggassa az apját. Ergo mi is megérdemeljük ezeket a figyelmességeket. Mégsem válunk elesett nőkké, csak a figyelmesség vice versa müxik, és szerintem ez az élet rendje.

 A következő téma az az idő volt, hogy fordítsunk magunkra több időt, smink, haj, ruha stb. Ez mind szép, és meg is fogott, tényleg hazamegyek és zsupsz a kádba...hohóó, ha épp nme 200 liter melegvizen kellene még 4 emberrel osztoznom, akkor tutti befeküdnék 200 liter vízbe. Így már lassan 8 éve zuhanyon élek. No hideg-meleg, mert az kínzás, bár tudom egészséges. ÉS nem megy. LEhet, hogy Teréz anyu vagyok, de nem megy az, hogy több időt törődjek magammal...nőnek érzem magam ettől, de mégsincs ezekre szükségem. EGy reggeli gyors szempillaspirál, némi szemhéjárnyaló, esetleg egy dögösnek tartott fekete top. És nekem elég is volt. Ja és megvettem az újságot.  Untig elég. Számomra a szerelem az ami megszépít, amitől nőnek érzem magam, amikor a telektulajtársam leveszi rólam a táskát, vagy kijön a busz elé.  ÉS lehet, hogy én vagyok a furi, de én nem állok tanácstalanul a szekrényem előtt, hogy nincs egy rongyom sem....minden új évszak beköszöntével. Bár őszi dzsekim momentán tényleg nincs. De én nem unom meg az egyes ruhadarabjaimat. ÉN csak akkor veszek ruhát, ha nagyon muszáj...a cipővel is így vagyok, szegény 44s lábam... Csak táskát, itt élem ki a cipő-hiány általi traumámat. Komolyan. Bár nem vagyok pszichológus. 

És ha még piros is valami...de sajnos se pénzem se időm, főleg kedvem nincs a drága időmet vásárlásra költeni, csak ha tényleg indokolt.

Szeretem a romantikus filmeket, a helyes pasis főszereplősöset, az állatos képeket, és azt, hogy este a párom karjaiban alszom el, és elfelejtek mindent.

Ma egyedül mentem ki a suliba, és a vonat előtt állva, olyan sírhatnék jött rám, hogy haza akarok menni, ott hagyom a sulit, és a munkát is, elvonulni egy kis tanyára, mint a kolegám teszi, és nem foglalkozni minden baromsággal. Mennyivel könnyebb lenne......

Erre hazajöttem és végignyaltam al akást, bár nem vok takarítónő, de szeretem, csak akkor nem amikor nem az én szemetemet takarítom el.. azt rühellem. Mint ahogy azt is, hogy első órán inclass essayt írok 45 perc alatt 300 szót. Az komolyan egyes!:) Nevetek, mert nem éri meg sírni.

Ez van rendjén nem? minek sírjunk azon, ami menthetetlen? Nem mondom hogy tetőtől talpig élvezem az életet, de azért élvezem, és a barátaim, remélem még sokáig velem maradnak, megtanítottak és megmutattak olyan dolgokat, amiket talán sosem tapasztaltam volna. Ezáltal kinyíltam, és harmonikusabban élek. Eddig kicsit irígy voltam mások sikerére, ma már fejet hajtok az igazi tehetségek előtt, a többiekre pedig azt mondom, én kapok jobbat is, mert én küzdök érte.

Ma Halácsy tanárnő mondott egy jót középkori irodalmon. Azoknak az embereknek jobb volt az életszemlélete, mert tudták bármikor meghalhatnak, ezáltal sokkal közelebb volt a menyország vagy a pokol, és sokkal megfoghatóbban kezelték Istent. Nem mondta, hogy jobban élvezték az életet, de könnyebben elfogadták a halált, és nem is féltek tőle. Hát mostmár én is így vagyok ezzel, nem érne váratlanul, és elmondhatnám, hogy boldogan halok meg, akkor is, ha még lenne dolgom az életben. De ha jó helyre kerülnék, akkor nem bánnék meg semmit. És ha a párom és a barátaim mellettem vannak, akkor tudom : "Nem hiába léteztem..." 

Azon gondolkodtam dolgos mai napom után, hogy miért van az, hogy az ember lányát mindig húzza az ág. LEgalábbis engem mindig. Bár már azon is elgondolkodtam ,hogy lehet, hogy nálam van a gigszer, és semmi egyéb nem történik, csak a szokásos és én veszem nehezen az akadályokat. Csak erre hogyan is kéne rájönni?

A tegnapi napom sem sikerült fényesen, de legalább elmúlt a napok óta érzett hasgörcsöm, miután kedves főnökömmel értekeztem jövőmről. ÉLjen enyém lehetne álmaim állása hosszútávon. Júhéééé!

Aztán itt ez a fura érzés:

ÉS a napok még ismétlődnek is? Persze nekem sínen van az életem, csak éppen még én nem találtam meg ezek szerint a megfelelő sínpárt? Pedig járok eleget vonattal. De valahogy nem jön a dolog.

De köszönöm azért jól vagyok, és panaszkodás helyett élményeket kéne mesélnem...

A tegnapi munkás napom újra rádöbbentett arra, hogy mennyire jó is az ,ha az embernek van valakije, aki fontos az életében, és akire mindig számíthat. Rossz kedvem van, hát felhívom a vőlegényemet, és 2 perc után máris jobb kedvre derülök, mert ő mindig tud hülye lenni, akkor is ha nekem rossz kedvem van. és hát ugye a hülyeség ragadós....

Ma hazajött sok pénzzel, mert ugye holnap irány az ügyvéd, és meglobogtatva előttem azt kérdezte, hogy szeretsz?100 fogas mosollyal. Erre mit kellett volna mondania az ember lányának? Így már igen. :)

ÉS még olcsón, azaz ingyen is hívom, hiszen jó nekünk!!! Így a hülye emberek között találok normálisakat is, és mindig történik valami 1 nap, legyen az a legrosszabb is, ami miatt azt mnodom érdemes felkelnem másnap.

Holnap is így fogok tenni.... addig is puszi

Kedveskéim!

 

ti ma buliztok ismételten egy jó nagyot, nélkülem, amit sajnálok nagyon. Jó lett volna mindenkit látni együtt még sulikezdés előtt, mert holnap mindenki nyargal majd az óráira, ahogyan én is fogom tenni.

Van egy nagy hírem, és remélem mostmár kezdek egyenesbe jönni az életemmel. Megtaláltuk a barátommal, vőlegényemmel álmaink telkét, indul a jogi procedúra és a kölcsön, és ha minden jól megy, jövő márciusban indulhat az építkezés, és remélhetőleg júniusban már ott ünnepelhetjük a vizsgaidőszak végét!! Remélem eljöttök ilyen messze is majd?:)

Angliai élményeimről csak annyit, hogy ma írtam a két öreg hölgynek, akik szinte a pótnagymamáim lettek, és nagyon várom, hogy válaszoljanak. Olyan könnyen ment nekik a levélírás, bár nem írtam sokat, és azt is nagybetűkkel, jó volt érezni, hogy talán könnyebben veszem az angol nyelv által elém gördített akadályt. Bár sosem lesz a kedvenc nyelvem. A spanyol és az eszperantó annál is inkább a szívem csücske!:)

Remélem holnap mindenki beszámol a ma esti kevésbé iszogatós buliról, és én is megtalálom majd közöttetek újra a helyemet! És várjuk haza épségben a mi Andinkat, hogy ő is imét kis csapatunk tagja lehessen!

Köszönöm a páromnak, hogy minden hülyeségem ellenére is kitart mellettem a most következő elég nehéz időszakban (proficieny, suli, munka együtt).:)

Hát kedveskéim!

 

Isten hozott Eszter a blogok világában. Fertőzés? nem tudom, de elkaptam mindenesetre.

Nem mutatkoznék be. Új vagyok, de a netiquettet sikeresen megismertem a critical mass fúrumáőn, szóval nagybetűkkel csak akkor üvöltök, ha tényleg rohadt ideges leszek.  Egész jó ez a hely itt, kellemes, ha felhasználó vagy, akkor sajnos más színű a blogod. Kedves barátném azt mondta, hogy ő le vna maradva a technikával, mégis én lettem az utolsó blogkezdő. 

Holnap suli ,és meggyötör a gondolat, hogy megint tanulni kell, főleg sok (11 tanegységnyi) angolt, idén proficiency is. Jaj végem. De öröm az ürömben ,hogy barátnémmel fogok sokszor beülni az iskolapadba, és megígérte szorult helyzetemből kihúz valamelyest majd.

most akkor pihizek, és megpróbálom lekúrálni a sarkaimat, hogy holnap valahogyan kijussak a mi kis Piliscsabai katonai intézményünkbe!

Puszi nektek!